Írásom címének az ismert Puskás-mondás megfordítását választottam, mert hűen tükrözi mindazt, amiről értekezni szeretnék. Előrevetítem, hogy ez az ügy jelentőségében és méretében eltörpül a kiskunfélegyházi Ganz-Röck vállalatnál történtekkel, számomra mégis fajsúlyos, már csak a személyes érintettség okán is, és előre kérem, hogy az ebből fakadó esetleges elfogultságnak tűnő megjegyzéseimet nézzék el nekem, mivel nem lesznek azok. Minden felgyülemlő csalódottságom ellenére igyekszem tény- és tárgyszerű maradni.
A történet úgy fél éve kezdődött, amikor sikerült a szakmámban (szakács) elhelyezkednem a George Hemingway által tulajdonolt Kispest-Honvéd focicsapatának ifi akadémiáján, a Magyar Football Akadémián. A feladatom értelemzerűen a fiatal focisták étkeztetése . A teljes igazság része, hogy már a felvételnél közölték, hogy „előfordulhat, hogy a bérek kifizetése kicsit csúszik” és ennek tudatában vállaltam el a munkát. Az első teljes hónapban ebből már kaphattam is egy kis ízelítőt, ugyanis ekkor a szerződésben szereplő „legkésőbb minden hónap 10. napjáig” helyett mintegy két hetet késett a kifizetés. Egye fene, gondoltam, előfordulhat ilyen, végül is szó volt róla.
A nyár viszonylag zökkenőmentesen lezajlott - leszámítva azt a kis túlkapást, hogy a szabadság alatt is kb. egy hetet be kellett menni dolgozni, ugyanis egy finn vendégcsapat érkezett, és ezt a szabadság alatti pluszmunkát semmilyen módon nem számolták el. Ám az ősz ismét problémákkal terhes. Szeptemberi és az októberi fizetésünk ugyanis en bloc nem érkezett meg a számlánkra, és információim szerint az akadémia többi dolgozójának – udvarosok, edzők,stb – sem. A vezetőség leginkább hallgat, vagy olykor – általában két hetes periódusokban – ígérget. A dolgozókkal alig vagy csak szőrmentén tárgyalnak, és a szokásos fenyegetési technikát alkalmazva (ha nem tetszik, ki leszel rúgva/elmehetsz) félemlítik meg a dolgozókat és fordítják egymás ellen a pozícióval rendelkező és nem rendelkező alkalmazottakat. Már többször felvetettük a sztrájk, a munkabeszüntetés lehetőségét, de mindeddig – a fentebb említett szembefordítás hatására – a konyha vezetése sem mert semmilyen konkrét lépést tenni, hisz a konyhafőnök (is) félti az állását. Nyilvánvalóan kötelezték arra, hogy kordában tartsa az embereit. Jelenleg itt tartunk. Újabb ígéretek – olyanok is, hogy majd egyszerre fizetik ki a két hónapot – érkeztek, viszont semmi nem történik, a dolgozók tartalékai pedig elfogytak, közeledik a karácsonyi szezon, a remény pedig egyre kevesebb. Páran a kilépés határán állnak, mások munkaügyi per(ek) indításán gondolkodnak - sőt szóba került a csődeljárás kezdeményezése is -, illetve a sztrájk továbbra is téma, ám olyan „puhán” akarják ezt levezényelni, hogy szinte érezni sem lehet majd, s így semmi értelmét nem látom a dolognak.
Időközben kiderültek persze egyéb turpisságok is, miszerint az akadémia levonja, de nem fizeti be a magánnyugdíj-pénztári összegeket…. Sőt tőlem, aki már csak a koromnál fogva, de elvi okok miatt sem vagyok kötelező magánnyugdíj-pénztári tag, folyamatosan vonják ezt az összeget. Kinek és hová utalják? Kérdem én…
Egyéb szabálytalanságokba már bele sem merek gondolni, de ahol egy ilyen felbukkan, ahogyan a gombák nőnek, ott lesz még több is.
Ez jelen pillanatban az én kis személyes „szakszervezeti” harcom…Egyelőre kitartok, de kezdek tanácstalan lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése